Dr. Kemenes Pál orvos, orvostörténész.
A tudomány fő feladata a tudomány által használt szakmai és filozófiai előfeltevéseknek a feltárása és tudatosítása. Az orvostörténet a tudományfilozófia legkorszerűbb eredményeinek felhasználásával feltárja az orvostudomány múltját annak érdekében, hogy elősegítse az orvostudomány fejlődését.
A tudomány kulturális teljesítmény és nem kultúrák feletti képződmény. Minden kultúrának megvan a saját megismerő tevékenységével és ez nem, vagy csak kultúrában kompatibilis másk megismerő tevékenységével. A tudomány kulturálisan determinált.
A tudomány az ismeretek szisztematikus értelmezője. Tudományos tevékenység = értelmezés (hermèneuein, hermèneia). A tudományos tevékenység új tudományos elmélet létrehozására vagy az aktuális uralkodó tudományos elmélet megváltoztatására irányul. Az a tevékenység nincs közvetlen visszahatása az elméletre nem tudományos tevékenység. (A Thomas Kuhn által leírt paradigmakövető tudomány, paradigmakövető kutatás, az un. "normál tudomány" jórészt nem tartozik a tudomány körébe.)
Jelentős gondolkodók, tudósok éppen azáltal alkottak újat, hogy megszabadultak az ismeretek korábbi „hagyományos” értelmezésétől és új összefüggései találtak az ismeretek között. Legyőzték azokat a prekoncepciókat arra vezették volna őket, hogy az aktuális elmélet keretei között értelmezzék az ismereteiket. Az új értelmezés új ismeret és további új ismeretekre vezet. Az új értelmezés átértelmezi és ezzel az új ismeretté alakítja a már ismertetett és távlatot nyit a további ismeretszerzésnek és az újabb értelmezéseknek.
Szakmai és filozófiai felkészültség nélkülözhetetlen a tudomány szinkron és diakrón vizsgálatához. Az orvostörténet kutatás nem történészi, végképpen nem irodalmári hanem, orvosi és tudományfilozófiai felkészültséget igényel. Orvostörténeti kérdésekben kizárólag Általános Orvostudományi Karon végzett és tudományelméleti felkészültséggel is rendelkező szakemberek a kompetensek. A szakmai újdonságok jelentőségét (bármely korban születtek) orvosi ismeretek nélkül nem lehet feltárni, bemutatni, megérteni, értékelni, értékelni. " A történeti megértés tárgyát nem események képezik, hanem azok jelentősége. " / Hans-Georg Gadamer /
Szinkron és diakron a filozófia - a valóságról a legszélesebb horizonton keresztül szisztematikus gondolkodás - tudósít arról, hogy milyen világban élnek/tek az emberek.
Meglévő ismereteink alapján jutunk új ismeretekre és az új ismeretek visszamenőleg átértelmezik a korábbi ismereteinket. A mindenkori tudomány és a tudománytörténet ilyeténképpen alkot egységet és a fenti mechanizmus biztosítja egy kultúra megismerő tevékenységének koherenciáját.
Minden empirikus adathalmazhoz számos empirikus elmélet rendelhető és minden empirikus elmélethez számos empirikus adathalmaz rendelhető. Az elméletektől és az adatoktól független tényezők pl.: racionalitás, esztétika, a korábbi ismeretekkel való kapcsolattartás stb. - röviden az értelmezés-hagyomány szabnak az empirikus elméletek és az empirikus adatok egymáshoz rendelésének. Empirikus, tapasztalati ismeret az, az adott kultúrában élők bármelyike ugyan olyan módon tapasztalt tapasztalt. Egy ismeret csak akkor kerül be az adott kultúra empirikus ismereteinek halmazába, ha a közösség elfogadta a tapasztalati valóság részét azaz, után vizsgálatok során igazolódott.
A tudomány egy értelmezés hagyomány.
Az aktuálisan érvényes értelmezés hagyományok összessége a kultúra.
A tudomány az, amit közmegegyezés alapján a keresztény kultúrában élők aktuálisan annak tartanak.
A tudomány visszacsatolások által önmagát szervező rendszer.
Az empirikus tudományok eredményei nem abszolút hanem, csak aktuálisan és csak az értelmezési tartományukon belül igazak.
A tudománnyal a tudományfilozófia és a tudománytörténet foglalkozik. Kutatásuk tárgya a tudomány. Az orvostudománnyal a tudományfilozófia és az orvostörténet foglalkozik. A szaktudományok a saját kutatásuk tárgyával foglalkoznak. Kutatási eredményeik azáltal válnak tudományos eredményekké, hogy a tudományos közösség tudománynak fogadja el azokat. Ha, egy kutatási eredmény publikálásra került akkor, előterjesztésnek nevezhetjük.
Az orvoslás - betegek gyógyítása - az orvostudomány eredményeinek alkalmazása. Tkp. szakmai szabályok alkalmazása konkrét esetekre. Az orvostudomány eredményeinek intézményes keretek közötti alkalmazása az egészségügy.
Az orvostudománnyal a tudományfilozófia és az orvostörténet foglalkozik.
Minden ismeret és ismeretszerzési mód kulturális és történeti determinációt hordoz következésképpen, a tudománytörténet kutatásának tárgya. A tudománytörténet célja, hogy megszabadítsa a tudományos kutatókat és a szakmák művelőit azoktól a hagyományos értelmezésektől, determinációktól fogva a gondolkodásukat.
Orvostörténeti kérdésekben kizárólag Általános Orvostudományi Karon végzettek, orvosok a kompetensek. Orvostörténész csak orvos lehet. Orvostörténet/orvostörténelem tanulmányozásához, kutatásához a tudományfilozófia biztosítja - a fogalmi keretet, a fogalmi apparátust, a megközelítési szempontokat, gondolati alakzatokat stb. - azt, az eszköztárat, aminek segítségével vizsgálható, hogy mi az orvostudomány, hogyan változik az orvostudomány, az orvoslás és az egészségügy stb. Az orvosszakmai ismeretek ahhoz szükségesek, hogy a kutató értse, hogy miről van szó és szakmailag értékelni tudja a tudományos eredményeket és azok jelentőségét. L.: Orvostörténet. Mi az orvostörténet és hogyan művelhető?
A tudománytörténet szinkron és diakron meghatározza, hogy :
mi a tudomány
mi a tudomány tárgya mik a jellemzői és értékorientációi
mi a tudomány, illetve a tudományos kutatás célja
mi a viszonya a mindenkori tudománynak a tárgyához
milyen kulturális, metafizikai és megismerési elképzeléseket használ fel, illetve inkább a tudomány tárgyának vizsgálatakor, illetve leírásakor
mik a tudományos ismeretek és azok jellemzői
mik a tudományos közösségek és a tudományos közösségek működésének mik a jellemzői
mik a tudományos közösségek elé tudományként történő elfogadásra előterjesztett elképzelések előterjesztési és elfogadási kritériumai és azok jellemzői
mi a tudomány társadalmi helyzete és a társadalomban betöltött szerepe.
hogyan változik a tudomány?
L.: A tudománytörténet feladatairól
A tudomány kulturálisan determinált emberi alkotás és ugyan azok a hibák és tévedések jellemzik mint, bármely más emberi alkotást. A tudománytörténet tárgyát képezik a megcáfolt, kudarcba fulladt, sikertelen stb. elméletek, elképzelések és kísérletek is! A fentieket figyelembe véve a tudománytörténet nem sikertörténet.
Bármely történeti megközelítés csak akkor és csak annyiban létjogosult, amikor és a jelen hasznára van és a jelen számára jelentőséggel rendelkezik.
Amíg, nem sikerül az orvostörténetnek a kutatás, az orvoslás és a mindennapi élet számá ra használható ismeretekkel szolgálnia kell, amíg nem sikerül az orvostörténetnek elősegítenie a tudomány fejlődését addig, az orvostörténet ami marad most, egy elavult kultúraeszmény kihalásra ítélt képviselője. Mutatis mutandis ugyan ez vonatkozik mindennemű tudománytörténetre és történelemre.
AZ ÓKORI ATOMIZMUS KÉSEI HATÁSAI
A RENESZÁNSZ ÉS A MŰVÉSZET
BEVEZETÉS A PRAGMATIKUS TUDOMÁNYTÖRTÉNETBE
RÉGI KÖNYVEK HASZNÁRÓL
TÖRTÉNETI ADALÉKOK
ORVOSTÖRTÉNET. MI AZ ORVOSTÖRTÉNET ÉS HOGYAN MŰVELHETŐ?
A TUDOMÁNYTÖRTÉNET FELADATAIRÓL
RÖVIDEN A RENESZÁNSZRÓL ÉS A HUMANIZMUSRÓL
ORVOSTÖRTÉNELEM AZ INTERNETEN
NÉHÁNY GONDOLAT A BIZONYÍTÉKOKON ALAPULÓ ORVOSLÁS TÖRTÉNETE ÉS ELMÉLETE KAPCSÁN
A RENESZÁNSZ TUDOMÁNYÁNAK NÉHÁNY JELLEGZETESSÉGE
A SKOLASZTIKA TUDOMÁNYÁNAK NÉHÁNY JELLEGZETESSÉGE
NÉHÁNY GONDOLAT AZ ORVOSI INFORMATIKA KAPCSÁN
ADALÉKOK A MEDICINA ÉS A FILOZÓFIA KAPCSOLATÁHOZ
AZ ORVOSI GONDOLKODÁS SZELLEMTÖRTÉNETI HÁTTERE A XII. SZÁZADTÓL A XVI. SZÁZAD VÉGÉIG, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL DUDITH ANDRÁS ÉS JORDÁN TAMÁS MUNKÁSSÁGÁRA Kandidátusi értekezés 1994. (Nyilvános védés nélkül.)
HIPPOKRATÉSZ: A SZENT BETEGSÉG
GEORGIUS AGRICOLA EMLÉKE
SZELLEMTÖRTÉNETI ADALÉKOK LEONARDO ANATÓMIAI ÁBRÁIHOZ
FRACASTORO (1478-1553) MODERN EPIDEMIOLÓGIÁJA
JÁRVÁNYTANI ELKÉPZELÉSEK A XVI. SZÁZADBAN
KOLOZSVÁRI JORDÁN TAMÁS (1539-1585), A BALNEOLÓGUS
Egy XVI. SZÁZADI ITÁLIAI ARISZTOTELIANIZMUS HATÁSA A MEDICINÁRA
ORVOSI LEVELEZÉS A XVI. SZÁZADBAN
MANARDUS JÁNOS, II. ULÁSZLÓ FŐORVOSA
A HUMANISTÁK SZEREPE A XVI. SZÁZADI ORVOSI GONDOLKODÁSBAN
DUDITH ANDRÁS (1533-1589) GONDOLATAI A MEDICINÁRÓL
HOGYAN DERÍTETTE FEL JORDÁN TAMÁS AZ 1577. ÉVI BRÜNNI JÁRVÁNY OKÁT?
GONDOLATOK A PESTISRŐL, DUDITH ANDRÁS (1533-1589)
ZSÁMBOKY JÁNOS XVI. SZÁZADI ORVOS-HUMANISTA Semmelweis Orvostudomány Egyetem Általános Orvostudományi Kar Szakdolgozat. 1987. A Magyar Orvostörténelmi Társaság pályázatán első díjjal jutalmazott pályamű. 1987.
A KÖZÉPKOR TUDOMÁNYÁNAK NÉHÁNY JELLEMZŐJE A skolasztika tudományának néhány jellegzetessége /Orvosi Hetilap 139. (1998) 40. 2391-2394./ és Az orvosi gondolkodás szellemtörténeti háttere a XII. századtól a XVI. század végéig, különös tekintettel Dudith András és Jordán Tamás munkásságára. Kandidátusi értekezés 1994. p. 3-40. (Nyilvános védés nélkül.) összevontan. Országos Széchényi Könyvtár, Magyar Elektronikus Könyvtár (OSzK, MEK.).
A RENESZÁNSZ TUDOMÁNYÁNAK NÉHÁNY JELLEMZŐJE A reneszánsz tudományának néhány jellegzetessége /Orvosi Hetilap 140. (1999) 44. 2457-2461./ és Az orvosi gondolkodás szellemtörténeti háttere a XII. századtól a XVI. század végéig, különös tekintettel Dudith András és Jordán Tamás munkásságára. Kandidátusi értekezés 1994. p. 41-83. (Nyilvános védés nélkül.) összevontan. Országos Széchényi Könyvtár, Magyar Elektronikus Könyvtár (OSzK, MEK.) .
" Az a tudomány-elképzelés, hogy van egy objektív világ és objektív igazság, amely a tudomány és a megismerés fejlődésének kerete, a különböző elméletek, a megismerési stratégiák és módszertanok aszimptotikus pontja, ahistorikus, amely az időbeliség és a véletlen kizárásával egy második világot kreál a platóni ideák mintájára. " / Richard Rorty /
Ismereteinkből alkotott valóság mögé fölösleges még egy valóságot elképzelni. A pragmatikus, antiesszencialista gondolkodásban az objektív valóság fogalma nincs értelmezve. A történetiség esszencialistaása abszurddá és problematikussá teszi az esszencialista módon gondolkodók tudománytörténettel, orvostörténettel és egyáltalán történelemmel való foglalkozást.
Azok az igazságelméletek, amelyek az objektum valóságát az aktuális ismeretek halmazán kívül feltételezték, kénytelenek voltak az ismeretek és az objektív valóság között valamiféle ügy, megfelelést, gyakorlatot, részesülést stb. feltételezni. Ezek az elképzelések sorra kudarcba fulladtak. Nem tudtak számot adni arról, hogyan, milyen módon, milyen arányban, milyen mennyiségben stb. részesülnek az ismeretek az objektív valóságból. Tkp. nem tudtak kapcsolatot teremteni a feltételezett objektum valóság és az ismeretek között. A pragmatikus filozófiában nincs értelmezve az objektív valóság fogalma és azzal való foglalkozás az üres fantáziálás körébe tartozik, mivel az ismereteink halmazán kívüli dolgokról semmit sem tudunk és ismereteink halmazából alkotjuk a valóságot. A valóság tanult és kulturálisan meghatározott ismerethalmaz. Az adott kultúrában élők a mindenkori ismereteikből állítják össze a valóságosnak tartott ismeretek halmazát, a valóságot. A valóságnak nincs etalonja. Az egyén csak a közösségen keresztül tud a valóságra befolyást gyakorolni. A keresztény kultúrában a végső hivatkozási alap a közmegegyezés.
Egy dologról a többi dologhoz fűződő viszonyán kívül semmi sem tudható. A dolgok az egymáshoz való viszonyaikban léteznek és a megismerés nem egyéb, mint a dolgok közötti relációk feltárása. (Rorty, R.: Megismerés helyett remény. Jelenkor Kiadó Pécs, 1998. 47.)
Az antiesszencialista pragmatikus gondolkodásban azok a tudományos elméletek, bizonyítások, amelyek esszencialista elemeket használnak értelmezhetetlenek következésképpen, nem tudományos elméletek és nem bizonyítások.
A nyelv amelyen leírjuk a világot (pl. a matematika, vagy valamely természetes nyelv) határozza meg azt, hogy milyennek írhatjuk le. Amikor, a filozófia a világot leíró nyelvvel foglalkozik, akkor tkp. azzal foglalkozik, hogy milyen lehetőségeink vannak a világ megismerésére. A leírás nyelvi határai az adott nyelven megismerés határai.
A világ csak az adott metafizikai elképzeléseink keretei között leírva olyan, amilyen. Metafizikai elképzeléseink pl. tér, idő stb. megváltoztatásával alapvetően másnak írhatjuk le a világot és egy alapvetően új tudományt alkothatunk.