Dr. Kemenes Pál: Orvostörténeti publikációk

Dr. Kemenes Pál orvos, orvostörténész.

A tudománytörténet elsődleges feladata a tudomány által felhasznált szakmai és filozófiai előfeltevéseknek a feltárása és tudatosítása. Az orvostörténet a tudományfilozófia legkorszerűbb eredményeinek felhasználásával feltárja az orvostudomány múltját annak érdekében, hogy elősegítse az orvostudomány fejlődését.

A tudomány kulturális teljesítmény és nem kultúrák feletti képződmény. Minden kultúrának megvan a saját megismerő tevékenysége és ez nem, vagy csak korlátozott mértékben kompatibilis más kultúrák megismerő tevékenységével. A tudomány kulturálisan determinált.

A tudomány az ismeretek szisztematikus értelmezője. Tudományos tevékenység = értelmezés (hermèneuein, hermèneia). A tudományos tevékenység új tudományos elmélet létrehozására vagy az aktuálisan uralkodó tudományos elmélet megváltoztatására irányul. Az a tevékenység amelynek nincs közvetlen visszahatása az elméletre nem tudományos tevékenység. (A Thomas Kuhn által leírt paradigmakövető tudomány, paradigmakövető kutatás, az un. "normál tudomány" jórészt nem tartozik a tudomány körébe.) 

Jelentős gondolkodók, tudósok éppen azáltal alkottak újat, hogy megszabadultak az ismeretek korábbi, „hagyományos” értelmezésétől és új összefüggéseket találtak az ismeretek között. Legyőzték azokat a prekoncepciókat amelyek arra vezették volna őket, hogy az aktuális elmélet keretei között értelmezzék az ismereteiket. Az új értelmezés új ismeret és további új ismeretekre vezet. A új értelmezés átértelmezi és ezáltal új ismeretté alakítja a már ismertet és távlatot nyit a további ismeretszerzésnek és az újabb értelmezéseknek.

Szakmai és filozófiai felkészültség nélkülözhetetlen a tudomány szinkron és diakrón vizsgálatához. Az orvostörténet kutatás nem történészi, végképpen nem irodalmári hanem, orvosi és tudományfilozófiai felkészültséget igényel. Orvostörténeti kérdésekben kizárólag Általános Orvostudományi Karon végzett és tudományelméleti felkészültséggel is rendelkező szakemberek a kompetensek. A szakmai újdonságok jelentőségét (bármely korban születtek) orvosi ismeretek nélkül nem lehet feltárni, bemutatni, megérteni, értékelni, megítélni. "A történeti megértés tárgyát nem események képezik hanem, azok jelentősége." /Hans-Georg Gadamer/

Szinkron és diakron a filozófia - a valóságról a legszélesebb horizonton történő szisztematikus gondolkodás - tudósít arról, hogy milyen világban élnek/tek az emberek.
Meglévő ismereteink alapján jutunk új ismeretre és az új ismeretek visszamenőleg átértelmezik a korábbi ismereteinket. A mindenkori tudomány és a tudománytörténet ilyeténképpen alkot egységet és a fenti mechanizmus biztosítja egy kultúra megismerő tevékenységének koherenciáját. 

Minden empirikus adathalmazhoz számos empirikus elmélet rendelhető és minden empirikus elmélethez számos empirikus adathalmaz rendelhető. Az elméletektől és az adatoktól független tényezők pl.: racionalitás, esztétika, a korábbi ismeretekkel való kapcsolattartás stb. - röviden az értelmezés-hagyomány szabnak gátat az empirikus elméletek és az empirikus adatok egymáshoz rendelésének. Empirikus, tapasztalati ismeret az, amit az adott kultúrában élők bármelyike ugyan olyan módon tapasztalna vagy tapasztalhatna. Egy ismeret csak akkor kerül be az adott kultúra empirikus ismereteinek halmazába ha, a közösség elfogadta a tapasztalati valóság részének azaz, után vizsgálatok során igazolódott.

Az aktuálisan érvényes értelmezés-hagyományok összessége a kultúra.
A tudomány az, amit közmegegyezés alapján a keresztény kultúrában élők aktuálisan annak tartanak.
A tudomány visszacsatolások által önmagát szervező rendszer.
Az empirikus tudományok eredményei nem abszolút hanem, csak aktuálisan és csak az értelmezési tartományukon belül igazak.

A tudománnyal a tudományfilozófia és a tudománytörténet foglalkozik. Kutatásuk tárgya a tudomány. Az orvostudománnyal a tudományfilozófia és az orvostörténet foglalkozik. A szaktudományok a saját kutatásuk tárgyával foglalkoznak. Kutatási eredményeik azáltal válnak tudományos eredményekké, hogy a tudományos közösség tudománynak fogadja el azokat. Ha, egy kutatási eredmény publikálásra került akkor, előterjesztésnek nevezhetjük. 

Az orvoslás - betegek gyógyítása - az orvostudomány eredményeinek alkalmazása. Tkp. szakmai szabályok alkalmazása konkrét esetekre. Az orvostudomány eredményeinek intézményes keretek közötti alkalmazása az egészségügy. 

Az orvostudománnyal a tudományfilozófia és az orvostörténet foglalkozik. 

Minden ismeret és ismeretszerzési mód kulturális és történeti determinációt hordoz következésképpen, a tudománytörténet kutatásának tárgya. A tudománytörténet célja, hogy megszabadítsa a tudományos kutatókat és a szakmák művelőit azoktól a hagyományos értelmezésektől, determinációktól amelyek fogva tartják a gondolkodásukat. 

Orvostörténeti kérdésekben kizárólag Általános Orvostudományi Karon végzettek, orvosok a kompetensek. Orvostörténész csak orvos lehet.

Orvostörténet/orvostörténelem tanulmányozásához, kutatásához a tudományfilozófia biztosítja - a fogalmi keretet, a fogalmi apparátust, a megközelítési szempontokat, gondolati alakzatokat stb. - azt, az eszköztárat, aminek a segítségével vizsgálható, hogy mi az orvostudomány, hogyan változik az orvostudomány, az orvoslás és az egészségügy stb. Az orvosszakmai ismeretek ahhoz szükségesek, hogy a kutató értse, hogy miről van szó és szakmailag értékelni tudja a tudományos eredményeket és azok jelentőségét.

A tudománytörténet szinkron és diakron meghatározza, hogy :

mi a tudomány
mi a tudomány tárgya mik a jellemzői és értékorientációi

mi a tudomány, illetve a tudományos kutatás célja
mi a viszonya a mindenkori tudománynak a tárgyához
milyen kulturális, metafizikai és megismerési elképzeléseket használ fel, illetve preferál a tudomány tárgyának vizsgálatakor, illetve leírásakor
mik a tudományos ismeretek és azok jellemzői
mik a tudományos közösségek és a tudományos közösségek működésének mik a jellemzői
mik a tudományos közösségek elé tudományként történő elfogadásra előterjesztett elképzelések előterjesztési és elfogadási kritériumai és azok jellemzői
mi a tudomány társadalmi helyzete és a társadalomban betöltött szerepe.
hogyan változik a tudomány?

L.: A tudománytörténet feladatairól

Bármely történeti megközelítés csak akkor és csak annyiban létjogosult, amikor és amennyiben a jelen hasznára van és a jelen számára jelentőséggel rendelkezik.
Amíg, nem sikerül az orvostörténetnek a kutatás, az orvoslás és a mindennapi élet számá
ra használható ismeretekkel szolgálnia amíg, nem sikerül az orvostörténetnek elősegítenie a tudomány fejlődését addig, az orvostörténet marad ami most, egy elavult kultúra-eszmény kihalásra ítélt képviselője. Mutatis mutandis ugyan ez vonatkozik mindennemű tudománytörténetre és történelemre.

AZ ÓKORI ATOMIZMUS KÉSEI HATÁSAI

A RENESZÁNSZ ÉS A MŰVÉSZET

BEVEZETÉS A PRAGMATIKUS TUDOMÁNYTÖRTÉNETBE

RÉGI KÖNYVEK HASZNÁRÓL

TÖRTÉNETI ADALÉKOK

ORVOSTÖRTÉNET. MI AZ ORVOSTÖRTÉNET ÉS HOGYAN MŰVELHETŐ?

A TUDOMÁNYTÖRTÉNET FELADATAIRÓL


RÖVIDEN A RENESZÁNSZRÓL ÉS A HUMANIZMUSRÓL

ORVOSTÖRTÉNELEM AZ INTERNETEN


NÉHÁNY GONDOLAT A BIZONYÍTÉKOKON ALAPULÓ ORVOSLÁS TÖRTÉNETE ÉS ELMÉLETE KAPCSÁN

A RENESZÁNSZ TUDOMÁNYÁNAK NÉHÁNY JELLEGZETESSÉGE

A SKOLASZTIKA TUDOMÁNYÁNAK NÉHÁNY JELLEGZETESSÉGE

NÉHÁNY GONDOLAT AZ ORVOSI INFORMATIKA KAPCSÁN

ADALÉKOK A MEDICINA ÉS A FILOZÓFIA KAPCSOLATÁHOZ

AZ ORVOSI GONDOLKODÁS SZELLEMTÖRTÉNETI HÁTTERE A XII. SZÁZADTÓL A XVI. SZÁZAD VÉGÉIG, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL DUDITH ANDRÁS ÉS JORDÁN TAMÁS MUNKÁSSÁGÁRA  Kandidátusi értekezés 1994. (Nyilvános védés nélkül.)

HIPPOKRATÉSZ: A SZENT BETEGSÉG

GEORGIUS AGRICOLA EMLÉKE

SZELLEMTÖRTÉNETI ADALÉKOK LEONARDO ANATÓMIAI ÁBRÁIHOZ

FRACASTORO (1478-1553) MODERN EPIDEMIOLÓGIÁJA

JÁRVÁNYTANI ELKÉPZELÉSEK A XVI. SZÁZADBAN

KOLOZSVÁRI JORDÁN TAMÁS (1539-1585), A BALNEOLÓGUS

A XVI. SZÁZADI ITÁLIAI ARISZTOTELIANIZMUS HATÁSA A MEDICINÁRA

ORVOSI LEVELEZÉS A XVI. SZÁZADBAN

MANARDUS JÁNOS, II. ULÁSZLÓ FŐORVOSA

A HUMANISTÁK SZEREPE A XVI. SZÁZADI ORVOSI GONDOLKODÁSBAN

DUDITH ANDRÁS (1533-1589) GONDOLATAI A MEDICINÁRÓL

HOGYAN DERÍTETTE FEL JORDÁN TAMÁS AZ 1577. ÉVI BRÜNNI JÁRVÁNY OKÁT?

GONDOLATOK A PESTISRŐL, DUDITH ANDRÁS (1533-1589)

ZSÁMBOKY JÁNOS XVI. SZÁZADI ORVOS-HUMANISTA Semmelweis Orvostudomány Egyetem Általános Orvostudományi Kar Szakdolgozat. 1987. A Magyar Orvostörténelmi Társaság pályázatán első díjjal jutalmazott pályamű. 1987.

A KÖZÉPKOR TUDOMÁNYÁNAK NÉHÁNY JELLEMZŐJE A skolasztika tudományának néhány jellegzetessége /Orvosi Hetilap 139. (1998) 40. 2391-2394./  és Az orvosi gondolkodás szellemtörténeti háttere a XII. századtól a XVI. század végéig, különös tekintettel Dudith András és Jordán Tamás munkásságára. Kandidátusi értekezés 1994. p. 3-40. (Nyilvános védés nélkül.) összevontan. Országos Széchényi Könyvtár, Magyar Elektronikus Könyvtár (OSzK, MEK.).

A RENESZÁNSZ TUDOMÁNYÁNAK NÉHÁNY JELLEMZŐJE A reneszánsz tudományának néhány jellegzetessége /Orvosi Hetilap 140. (1999) 44. 2457-2461./ és Az orvosi gondolkodás szellemtörténeti háttere a XII. századtól a XVI. század végéig, különös tekintettel Dudith András és Jordán Tamás munkásságára. Kandidátusi értekezés 1994. p. 41-83. (Nyilvános védés nélkül.) összevontan. Országos Széchényi Könyvtár, Magyar Elektronikus Könyvtár (OSzK, MEK.).

"Az a tudomány-elképzelés, hogy van egy objektív világ és objektív igazság, amely a tudomány és a megismerés fejlődésének kerete, a különböző elméletek, megismerési stratégiák és metodológiák aszimptotikus pontja, ahistorikus, amely az időbeliség és a véletlen kizárásával egy második világot kreál a platóni ideák mintájára." /Richard Rorty

Ismereteinkből alkotott valóság mögé fölösleges még egy valóságot elképzelni. A pragmatikus, antiesszencialista gondolkodásban az objektív valóság fogalma nincs értelmezve. A történetiség esszencialista tagadása abszurddá és problematikussá teszi az esszencialista módon gondolkodók tudománytörténettel, orvostörténettel és egyáltalán történelemmel való foglalkozását.

Azok az igazságelméletek, amelyek az objektív valóságot az aktuális ismeretek halmazán kívül feltételezték, kénytelenek voltak az ismeretek és az objektív valóság között valamiféle kapcsolatot, megfelelést, részesedést, részesülést stb. feltételezni. Ezek az elképzelések sorra kudarcba fulladtak. Nem tudtak számot adni arról, hogy hogyan, milyen módon, milyen arányban, milyen mértékben stb. részesülnek az ismeretek az objektív valóságból. Tkp. nem tudtak kapcsolatot teremteni a feltételezett objektív valóság és az ismeretek között. A pragmatikus filozófiában nincs értelmezve az objektív valóság fogalma és az azzal való foglalkozás az üres fantáziálás körébe tartozik, mivel az ismereteink halmazán kívüli dolgokról semmit sem tudunk és ismereteink halmazából alkotjuk a valóságot. A valóság tanult és kulturálisan determinált ismerethalmaz. Az adott kultúrában élők a mindenkori ismereteikből állítják össze a valóságosnak tartott ismeretek halmazát, a valóságot. A valóságnak nincs etalonja. Az egyén csak a közösségen keresztül tud a valóságra befolyást gyakorolni. A keresztény kultúrában a végső hivatkozási alap a közmegegyezés.

Az antiesszencialista pragmatikus gondolkodásban azok a tudományos elméletek, bizonyítások amelyen esszencialista elemeket használnak értelmezhetetlenek következésképpen, nem tudományos elméletek és nem bizonyítások.

A nyelv amelyen leírjuk a világot (pl. a matematika, vagy valamely természetes nyelv) meghatározza azt, hogy milyennek írhatjuk le. Amikor, a filozófia a világot leíró nyelvvel foglalkozik, akkor tkp. azzal foglalkozik, hogy milyen lehetőségeink vannak a világ megismerésére. A leírás nyelvi határai az adott nyelven történő megismerés határai. 

A világ csak az adott metafizikai elképzeléseink keretei között leírva olyan, amilyen. Metafizikai elképzeléseink pl. tér, idő stb. megváltoztatásával alapvetően másnak írhatjuk le a világot és egy alapvetően új tudományt alkothatunk.

L.: A tudománytörténet feladatairól

"A tudománytörténet nem csak a tudomány emlékezete, hanem az episztemológia laboratóriuma is." /Eduard J. Dijksterhuis/

"A tudománytörténet, ha többnek tekintjük anekdoták és kronológiai adatok tárházánál, gyökeresen átalakíthatja tudományfelfogásunkat." /Thomas Kuhn/

"A közmegegyezés nem más, mint a leírások bizonyos készletének megszokott használata." /Richard Rorty/

Alfred North Whitehead nagyigényű kijelentése: "Az egész nyugati filozófia lábjegyzet Platónhoz." abban az értelemben igaz, hogy az esszencialista nyugati filozófia egy második világot kreál a platóni ideák mintájára. (Whitehead nem így értette, esszencialista gondolkodó volt.)

AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZERVEZÉSRŐL

Az Állami Egészségügyi Ellátó Központ oldalán az egészségügyi dolgozók szakképesítési adatai nyilvánosak és kereshetők.

Elhatárolom magam a Magyar Orvostörténelmi Társaságtól, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltártól, a Magyar Tudománytörténeti Intézettől, a Semmelweis Egyetem ÁOK-tól és orvostörténeti elképzeléseiktől.

Valamennyi dokumentum szerzői és egyéb jogai a szerző tulajdona. Valamennyi dokumentum csak és kizárólag magán célra, változtatás nélkül másolható a szerzőre és a forrásra történő pontos hivatkozással. Minden más terjesztési és másolási mód és forma esetében a szerző engedélyét kell kérni. A szerzőre és a forrásra való pontos hivatkozást és az engedélyt a dokumentumban mindig fel kell tüntetni és annak mindig benne kell maradnia a dokumentumban. A dokumentumok és azok részletei a szerző és a forrás pontos megjelölése nélkül még parafrázisként sem idézhetők és semmilyen célra fel nem használhatók. A dokumentumokkal kapcsolatos jogokról az 1999. évi LXXVI. törvény A szerzői jogról, továbbá a 2001. évi LXXVII. törvény a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosítása megfelelő szakaszai rendelkeznek.

Dr. Kemenes Pál orvos, orvostörténet kutató. Orvostörténeti publikációk. Orvostörténelem, Tudománytörténet. pal.kemenes@gmail.com

2000. 03. 15.

Készítsen egy ingyenes honlapot a Yola segítségével